Avsnitt
-
A római jog alapvetően a talion elvén alapul.
A talion elv, más néven “ius talionis” egy olyan szabályozás, amely szerint egyensúlyt kell keresni az áldozat és az elkövető között.
Pontosan ezt látjuk a legrégebbi, fennmaradt mezopotámiai törvényekben.
Megnézzük az egyik legfontosabb dokumentumot, amely sokat elárul az életről, és a társadalmi együttélésről ad tájékoztatást.
A híres Hammurapi törvénykönyvről, a leghíresebb babiloni jogi szövegről szól, amelyet ie 1755 és 1750 Kr. e. között írtak.
A kódex az egyik legkorábban fennmaradt törvénykönyv a jogirodalomban.
Hammurapi a második jelentős alak az akkád Sargon, Nagy mellett a mezopotámiai történelemben.
-
A fejlett egyiptomi kultúrával párhuzamosan valóban egyenrangú versenytárs fejlődött ki kulturálisan és katonailag egyaránt.
Ezek a sumérok Mezopotámiában, az Eufrátesz és a Tigris között. Kr.e. 2300 körül fokozatosan egyesültek a sémi akkádokkal, vagy e két kultúra összeolvadása következett be.
Róma is végső soron egy hasonló folyamat eredménye, amelyben az etruszk kultúrának a magasabb kultúra funkciója volt.
Az akkádi Nagy Sargon alapította 2300 körül a világ első birodalmát, amely a Földközi-tengerig terjedt.
Ez azért volt fontos lépés, mert mindezen kultúrák kezdetén csak egyes városállamok léteztek, például Görögországban. Hasonló volt a helyzet az etruszkokkal és a latinokkal, amelyek aztán szövetséget, majd birodalmat alkottak.
Nagy Sargon volt az első, aki nemzetközi birodalmat hozott létre, mivel az Egyiptomi Régi Királyság tisztán egyiptomi volt.
Az első írásos emlékek Mezopotámiára és Egyiptomra vonatkoznak, és a harmadik évezredből származnak.
Az első történelmi dokumentumok nem voltak túl megbízhatóak, legendákról, legendás alakok királylistáiról és királyokról szóltak, amelyekről azt sem tudjuk, hogy történetileg is léteztek-e. Nem volt ez másképp a Bibliában és Róma első királyairól szóló történetekben sem.
-
Saknas det avsnitt?
-
Konkrét eseményekről beszélünk most, amelyek a leggyengébb pontról fenyegették Egyiptomot északról, különösen a mai Izrael irányából.
A tengeri népek előtt Egyiptomot inváziók fenyegették, különösen a nyugati sémi törzsek, a bibliai történetek, a héberek és Egyiptom közötti konfliktus is ebben az összefüggésben látható.
A 12. században Északról a Földközi-tenger felől fenyegetett a tengeri népek, a népek azonosíthatatlan keverékének megszállása.
II. Nagy Ramszesz idejében, 1274 Kr.e., röviddel a tengeri népek inváziója előtt, a kádesi csata volt a nagy párbaj Egyiptom és a hettiták között.
Számomra ez a legérdekesebb, ami szintén eze n a területen, a mai Izrael területén történt, ahol az egyiptomi nagyhatalmak és a hettiták leszámolása volt Kr.e. 1274 Kr.e. Kádes erődjénél az Orontesz folyó mellett, Nyugat-Szíriában, a mai szír-libanoni határ közelében.
-
Európa kultúrái csak a Krisztus előtti első évezredben kezdik éreztetni jelenlétüket. A szárazföldi Európa, azaz a klasszikus Európa és még inkább Észak-Európa esetében azt találjuk, hogy a bronzkor kulturális vívmányai körülbelül 1000 évvel később kezdődtek.
Azok a kulturális fejlemények, amelyek később átterjedtek Európába és Olaszországba, az ókori rómaiak földjére, mind a Közel-Keleten, az úgynevezett Termékeny Félhold területén kezdődtek.
Az úgynevezett neolitikus forradalom az időszámításunk előtti 9500 és 7000 közötti időszakban zajlott le, a vadászatról és a gyűjtésről az ültetett mezőgazdaságra való átmenet.
Már a Krisztus előtti negyedik évezredben volt egy kis elöntött terület a Nílus mentén, a Nílus völgye, amely mindössze néhány kilométer széles, de több száz kilométer hosszú volt.
Olyan kultúra alakult ki ott, amely megszervezte az írást és a társadalmi együttélést, és képes volt katonailag is megvédeni magát a betolakodók ellen.
Már a Krisztus előtti negyedik évezredben volt egy kis elöntött terület a Nílus mentén, a Nílus völgye, amely mindössze néhány kilométer széles, de több száz kilométer hosszú volt.
Olyan kultúra alakult ki ott, amely önállóan találta ki az írott kultúrát és szervezte a társadalmi együttélést, és képes volt katonailag is megvédeni magát a betolakodók ellen.
-
A Nobel-díjas Theodor Mommsennel együtt Leopold von Ranke a 19. század legjelentősebb történészének számít.
Ranke-t a modern munkamódszer atyjának tekintik, amely megköveteli a történésztől, hogy munkáját szigorúan a forrásokra alapozza és nem engedi magát befolyásolni az aktuális gondolkodásmódoktól.
De nagyon konzervatív kortársnak is tartották, ezért később sok nacionalista dicsérte.
A római történelemről szóló munkáját fel fogom használni, és konkrét példákat hozni fogok belőle.
-
Szeretném a római történelmet a maga teljességében bemutatni, saját szavaimmal, saját gondolataimmal és néha bizonyos spontaneitással eltérve.
Leopold von Ranke időtlen remekművét és más fontos források használni fogom.
Igyekszem részletesen hozzászólni a tartalomhoz, illetve szabadon és szórakoztató módon beszélni róla.
Lesznek speciális extra epizódok is, melyekben igyekszem az eredeti latin és görög nyelvű szövegeket elolvasni és könnyen emészthető módon lefordítani.
Valójában a történelem a fő érdeklődésem, különösen a római történelem, valamint a Weimari Köztársaság és a Harmadik Birodalom története.
A Harmadik Birodalom podcastommal szerény tapasztalatra tettem szert podcasterként.
Hogy most mindkét érdeklődési körömet folytathassam, a római történelemről szóló podcast következik.
