Avsnitt
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló mai részével minisorozatot indítunk a bizalmi vagyonkezelésről. Fehér Tamás elsőként egy olyan ügyet tárgyal ki Hosszú Péter és Fodor Dániel kollégáival, ahol az a kérdés: lehet-e fedezetelvonó egy bizalmi vagyonkezelési szerződés?
Esetismertető:
Az adós Kft. ellen már javában folytak a bírósági perek a hitelező követelései miatt, amikor az adós úgy döntött, hogy eladja egyetlen nagyértékű vagyontárgyát, az ingatlanát, az elsőrendű alperesnek, egy gimnáziumnak. Miközben a hitelezők már bíróságon támadták ezt az adásvételt, az ingatlan gyorsan továbbvándorolt, és egy bizalmi vagyonkezelési szerződéssel 50 év határozott időre a gimnázium tovább ruházta azt a másodrendű alperesre, vagyis a vagyonkezelőre. Az átruházással egyidejűleg a vagyonrendelő gimnázium számára haszonélvezeti jogot alapítottak az ingatlanon.
A vagyonkezelő egy alapítvány, egyben a gimnázium sajátfenntartója volt. Ezen felül a gimnázium és az alapítvány egyaránt tulajdonosa volt az adós Kft-nek.
A felperesek álláspontja szerint ez a bizalmi vagyonkezelési szerződés egyértelműen a hitelezők kijátszására irányult, vagyis fedezetelvonó ügyletnek minősült. Azzal érveltek, hogy az adós a vagyonának átruházásával szándékosan megfosztotta őket attól a vagyontárgytól, amely a követelésük megfizetését garantálta volna. Hangsúlyozták, hogy az ügyletben részt vevő felek között szoros üzleti összefonódások álltak fenn, így a szerző félnek pontosan tudnia kellett arról, hogy az adós ellen perek folynak, vagyis a tulajdonszerző rosszhiszemű volt. Ezen felül a szerző és az átruházó között szerinte a többségi befolyás is fennállt.
Az alperesek védekeztek a kereset ellen. A bizalmivagyonkezelő, mint új tulajdonos, azzal érvelt, hogy ő teljes mértékben jóhiszeműen járt el, és a trust sajátos természete miatt az ő tulajdonszerzése csak ideiglenes és célhoz kötött. Kifejtették, hogy a bizalmi vagyonkezelés egy speciális jogintézmény, amely nem hasonlítható a klasszikus adásvételhez, és a vagyonkezelő feladata csupán a vagyon megóvása a kedvezményezett javára. Azzal is védekeztek, hogy mivel a tulajdonjog nála csak átmenetileg van jelen, maga a konstrukció jellege kizárja, hogy az fedezetelvonó szándékú legyen, hiszen a vagyonkezelő nem szerzett klasszikus értelemben vett saját vagyont.
A mai adásban tárgyalt bírósági döntés száma: Pfv.VI.20.569/2020/11.
Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáim Önökkel együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A mai részben a munkahelyi diszkriminációt járja körbe vendégeivel, Sill Abigél szenior ügyvéddel és Nagy Dóra ügyvéddel a házigazda, Fehér Tamás. Egy olyan munkavállaló peréről lesz szó, aki szerint egyszerre diszkriminálták a kora, a véleménye, a szakszervezeti tagsága, a részmunkaidős foglalkoztatása és az anyagi helyzete miatt, de ráadásul még védett korban is volt. Vajon volt ezek között olyan, ami "beakadt" a bíróságon?
Esetismertető:
Egy vasúttársaságnál dolgozó mozdonyvezető 3 éves szolgálat után került konfliktusba a munkáltatójával.
A konfliktust az váltotta ki, hogy a cég a megrendelésekvisszaesése és az ebből adódó bevételcsökkenés indokával, 30 napra felmondott neki és még néhány másik mozdonyvezetőnek. A mozdonyvezető szerint azonban a döntés mögött valójában többféle hátrányos megkülönböztetés húzódott meg, ezértpert indított.
A felperes több, úgynevezett „védett tulajdonságra” ishivatkozott:
Egyrészt azt állította, hogy az idősebb munkavállalókközé tartozott. Szerinte a munkáltató valójában az idősebb dolgozóktól próbáltmegszabadulni.Másrészt, szerinte ő nyugdíj előtt álló, úgynevezett„védett korú” munkavállaló volt. A munkáltató szerint ugyanakkor márnyugdíjasnak minősült és egyébként sem volt neki felajánlható más munkakör.Arra is hivatkozott, hogy részmunkaidőben dolgozott,és szerinte a munkáltató a részmunkaidős státuszt negatív szempontként kezeltea kiválasztásnál.A mozdonyvezető szerint szerepet játszhatott az is,hogy kapcsolatban állt a vasutas érdekképviselettel, illetve korábban kritikátfogalmazott meg a cég működésével kapcsolatban, azaz „más véleménye” miatt értediszkrimináció.A felperes végül azt is előadta, hogy a munkáltatóazért választotta őt, mert tudta róla, hogy nyugdíjszerű ellátása miatt kisebbegzisztenciális kockázatot jelent számára az állás elvesztése, mint másdolgozóknak.A fentiek mellett a perben személyes konfliktusok isfelszínre kerültek, ám a bíróságoknak főként abban kellett dönteniük, hogy megvalósult-e a munkavállaló vonatkozásában tiltott hátrányos megkülönböztetés.
A mai adásban tárgyalt bírósági döntés száma: Mfv.10.306/2019/9.
Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Saknas det avsnitt?
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló tizenötödik része visszatér a hagyományokhoz és ezúttal Fehér Tamás egy olyan ügyet tárgyal ki Barta Péter és Bereznai Henrik kollégáival, ahol az a kérdés: felel-e az ügyvezető a felszámolás alá került társaság tartozásaiért?
Esetismertető:
A mai adásban egy olyan gazdasági társaság történetét dolgozzuk fel, amely néhány év alatt lassan, de biztosan fizetésképtelenség szélére sodródott - a kérdés pedig az, hogy az ügyvezetője mikor és hogyan tartozik felelősséggel ezért.
A történet középpontjában egy kft. áll, amelynek egyik tagja egyben ügyvezetője is volt, önálló aláírási joggal. A cég 2011 végére ún. „fizetésképtelenséggel fenyegető” pénzügyi helyzetbe került. Nem sokkal később egy hitelező jelentős összegű tartozás megfizetésére szólította fel a társaságot, majd – a nemfizetés miatt – felszámolási eljárást is kezdeményezett.
Az ügyvezető eközben vitatta a követelést, majd nem sokkal később eladta üzletrészét egy harmadik személynek, egyben le is mondva a tisztségéről. A történet itt azonban nem zárul le. A cégbíróság felé a változásokat elmulasztották bejelenteni, a társaság beszámolóját nem tették közzé, és amikor később a felszámoló megjelent, gyakorlatilag iratok nélkül maradt: az új tulajdonost nem érte el, a dokumentáció nem állt rendelkezésre.
Eközben a hitelezők – köztük a felperes – jelentős követeléseket jelentettek be. A felperes azt állította, hogy az ügyvezető még a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után sem a hitelezők érdekeit tartotta szem előtt. Szerinte nem tett meg mindent a társaság követeléseinek behajtásáért, és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a hitelezők végül ne jussanak a pénzükhöz. Álláspontja szerint a cég vagyona is jelentősen csökkent, és az ügyvezető ezért személyesen felelőssé tehető. Elsődleges álláspontja az volt, hogy az ügyvezető mulasztását vélelmezni kell, ezért a bizonyítás az alperes dolga.
Az alperes ezzel szemben többek között arra hivatkozott, hogy időben lemondott a tisztségéről, a cég iratait átadta az új tulajdonosnak, és a tartozások meg nem fizetése részben más cégek nem teljesítése miatt következett be. Azt is vitatta, hogy őt terhelné a bizonyítási kötelezettség.
A mai adásban tárgyalt bírósági döntés száma: Gfv.VII.30.289/2016/4
Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló tizennegyedik része ezúttal is egy EXTRA epizóddal jelentkezik. Fehér Tamás házigazda Vas Judittal, a Budai Központi Kerületi Bíróság gyakorló bírájával, valamint Barta Péterrel és Gyene Bálinttal, a Jalsovszky ügyvédeivel folytatja beszélgetését a bírósági tárgyalások emberi oldaláról.
A podcastból többek között kiderül, hogy mit ér a vallomás menet közbeni megváltoztatása; hogy miről beszélget a védő és az ügyész a bírósági eljárást megelőzően; hogy elfogult-e a pofon ütött sértett; hogy lejt-e a pálya az ügyészek felé; és, hogy válhat-e súlyosító körülménnyé a védő személye.
Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló tizenharmadik része ismét egy EXTRA epizóddal jelentkezik. Fehér Tamás házigazda Vas Judittal, a Budai Központi Kerületi Bíróság gyakorló bírájával, valamint Barta Péterrel és Gyene Bálinttal, a Jalsovszky ügyvédeivel beszélget a bírósági tárgyalások emberi oldaláról.
A podcastból többek között kiderül, hogy dél-amerikai szappanopera helyett beülhetünk-e megnézni egy válópert; hogy kik azok a "fekete kutyák"; miért kell lábbilincs a vádlottra; számít-e, hogy ki az ügyvédünk és milyen a jó perbeszéd; és mi az a beszólás, amire még a bíró is kénytelen elnevetni magát (ha egyáltalán szabad neki).
Az extra adás második, befejező részével egy hónap múlva, március utolsó csütörtökén jelentkezünk.
Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló podcast tizenkettedik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Gondi Anilla és Erdősy Zsóka ügyvédek, adótanácsadók beszélgetnek a jogdíjkedvezményről és a feltételes adómegállapításról egy olyan ügy apropóján, ahol mindkét téma fókuszban volt.
Esetleírás:
Adott egy hatalmas, nemzetközi tech cégcsoport, amelyik chiptervező szoftvereket fejleszt és értékesít világszerte. Ennek a cégcsoportnak van egy magyar leányvállalata, a felperes, amely ezeknek a szoftvereknek a jogdíjaiból származó bevételei után adókedvezményt szeretne érvényesíteni.
A történet 2017-ben kezdődik, amikor a magyar adószabályok változása miatt a felperes a Pénzügyminisztériumhoz (PM) fordul egy úgynevezett feltételes adómegállapítási kérelemmel. Lényegében azt kérdezik: "Hogyan számolhatjuk el a jogdíjbevételeinket, hogy érvényesíteni tudjuk az adókedvezményt?" A PM ezt követően kiad egy határozatot, amelyben jóváhagyja a cég által javasolt módszert. Eszerint a felperes csökkentheti az adózás előtti eredményét a jogdíjakból származó bevételekkel, bizonyos feltételekkel.
Pár évvel később, 2019-2020-ban az adóhatóság ellenőrzést indít a cégnél. A felperes az adókedvezmény alátámasztására egy Excel táblázatot mutat be, amely a cégcsoport belső, zárt, digitális rendszereiből származó adatokat tartalmazza, termékenkénti bontásban. A cég állítja: ezek a rendszerek megbízhatóak, a bevételek pontosan nyomon követhetők, és a PM is elfogadta a bevétel-elszámolási módszerüket.
Az adóhatóság azonban nem elégedett. Hagyományos, papíralapú bizonyítékokat kér: végfelhasználói szerződéseket, konkrét megrendeléseket. Szerintük az Excel táblázat önmagában nem elegendő, és logikai ellentmondásokat is találnak a cég költségelszámolási gyakorlatában, ami nem illik egy gyorsan fejlődő szoftveripari cég termékéletciklusához. Mivel a felperes nem tudja – vagy nem akarja – ezeket a papírokat bemutatni, az adóhatóság úgy ítéli meg, hogy a cég nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének. Ennek következtében hatalmas adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot szab ki a felperesre, több mint egymilliárd forint értékben.
Ezt a cég nem hagyja annyiban és pert indít a bíróságon,hogy megvédje a PM-határozat alapján elszámolt adókedvezményét.
Az e részben tárgyalt ítélőtáblai döntés száma: Kúria Kfv.35.166/2025/8. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntésthozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló podcast tizenegyedik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Szilas Péter és Fodor Dániel polgári peres ügyvédek tárgyalják ki, hogy helye lehet-e kártérítésnek egy kitakart balatoni panoráma miatt.
Esetleírás:
Képzeljünk el egy Balaton-parti települést, ahol a felperesek házának teraszáról addig szinte akadálytalanul nyílt kilátás a Keszthelyi-öbölre. Egy új építkezés azonban mindezt megváltoztatta: a szomszédos telken felhúzott ház a panoráma jelentős részét eltakarja. A felperesek szerint a kilátás körülbelül egyharmadát veszítették el, a középen elhelyezkedő épület miatt szinte csak két keskeny sávban látni a vizet, és a balatoni panoráma is nagyjából felére csökkent.
A szomszédok ezzel szemben úgy vélik, jogszerűen jártak el: mindenben betartották az építési szabályokat, sőt még engedményeket is tettek. A megengedett beépítési arány és magasság alatt maradtak, és állításuk szerint igyekeztek figyelembe venni a felperesek érdekeit. Arra is hivatkoztak, hogy a felperesek már a házuk megvásárlásakor tudták, a szomszédos telek beépíthető – vagyis számítaniuk kellett rá, hogy a kilátásuk nem marad örökké zavartalan.
Az e részben tárgyalt ítélőtáblai döntés száma: Pécsi Ítélőtábla Pf.20.013/2014/3. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntésthozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló podcast tizedik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Fodor Eszter szenior versenyjogász és Kristóf Patrícia ügyvédjelölt beszélgetnek egymással arról, hogy miként reagált a fogyasztóvédelmi hatóság, amikor egy próbavásárlás során hiányos jótállási jegyet kaptak.
Esetleírás:
Képzeljünk el egy hétköznapi próbavásárlást: a fogyasztóvédelmi hatóság két munkatársa bemegy egy üzletbe, és vesz egy közel 50 ezer forintos, nagyobb értékű terméket. A vásárlás rendben megtörténik, ám amikor a jótállási jegy kerül elő, kiderül: azon csak a termék cikkszámaszerepel. Hiányzik róla a termék neve és típusa, a fizetett vételár, sőt még a gyártó megnevezése is. Ezeket az adatokat a nyugta ugyan tartalmazta – de a jótállási jegyen magán nem jelentek meg.
A hatóság szerint ez komoly probléma. A próbavásárlás és egy két és fél évvel korábbi eset alapján úgy ítélte meg, hogy a kereskedő évek óta következetesen hiányos jótállási jegyet ad a fogyasztóknak, ezzel megsértve a kötelező jótállásról szóló jogszabályt. Súlyosbító körülményként értékelték azt is, hogy a céget már többször megbírságolták hasonló szabálytalanság miatt. A hatóság ezért 50 millió forintos fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki, és előírta a megfelelő tartalmú jótállási jegyek kiállítását.
A cég ugyan nem vitatta, hogy a jótállási jegy hiányos volt, de a bírságot túlzónak találta, ezért bíróság előtt támadta meg a döntést. Szerintük a hatóságnak figyelembe kellett volna vennie, hogy a gépi nyugta a jótállási jegy elválaszthatatlan része volt és az tartalmazta a hiányzó adatokat, a fogyasztók pedig jellemzően amúgy is megőrzik a nyugtát. Emellett hivatkoztak arra, hogy a termékadatok a mobilapplikációjukban is elérhetők, a vásárlók részéről panasz nem érkezett, és szerintük az eset inkább egyszeri mulasztás, mintsem több éves rendszerhiba. A hatóság által feltételezett „széles körű” érintettséget is vitatták, és az okozott, kismértékű sérelemre, valamint a termék értékére tekintettel is aránytalannak tartották az 50 milliósbírságot.
Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma: Kfv.37.734/2024/6. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló podcast kilencedik alkalommal egy rendhagyó, EXTRA résszel jelentkezik. Ezúttal a tárgyalótermet a tanú szemszögéből járjuk be. Fehér Tamás házigazda és vendégei- Barta Péter, Gyene Bálint és Szilas Péter - azt tárgyalják ki, hogy mire számítson az, akinek tanúskodnia kell.
Vajon kötelező-e a megjelenés? Muszáj-e tanúskodnom, ha azzal a barátomat bajba keverem? Mit tehetek, ha félek a vádlottól? Bajba juthatok-e, ha egy polgári perben hamisantanúskodom? Mit vigyek magammal, hova álljak? Megtérítik-e a kiesett keresményemet?
A podcastban egyebek között a fenti kérdésekre is válaszolunk, hogy legközelebb már Önök is felkészültenmehessenek tanúskodni.
Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló podcast nyolcadik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Szilas Péter és Fodor Dániel peres ügyvédek beszélgetnek egymással egy mind tipikusabb helyzetről: a korábban együttműködő cégtulajdonosok valamin összekapnak, és néhányan közülük a többiek megkerülésével kötnek a társaság nevében szerződést. Kérdés, hogy vajon a bíróság segít-e a hoppon maradt tagokon? Az eset tanulságaiból azt is leszűrhetjük, hogy miként kerüljük el a hasonló kellemetlen helyzeteket.
Esetleírás:
Képzeljünk el egy kft.-t, amelynek négy magánszemély a tulajdonosa. Ketten közülük ügyvezetők is. Az egyik ügyvezető szüleinek (hívjuk az ügyvezetőt K.Z.-nek) van egy földterülete, amelyet a cég haszonbérbe vett, hogy azt albérletbe adja.
Idővel azonban megromlik a tulajdonosok viszonya. A két ügyvezető tag – a társaság képviseletében – megállapodik K.Z. szüleivel, hogy közös megegyezéssel megszüntetik a haszonbérleti szerződést. Ezután a két „renitens” tag új céget alapít, és már ennek a cégnek a nevében kötnek új szerződést a szülőkkel ugyanarra a földre.
A hoppon maradt két tulajdonostárs pert indít. Azt állítják, hogy az ügyvezetők megsértették a társasági szerződést és a Polgári Törvénykönyvet, mert nem kérték ki a taggyűlés előzetes jóváhagyását. A társasági szerződés szerint ugyanis minden olyan megállapodást, amelyet a cég valamelyik tagja vagy ügyvezetője közeli hozzátartozójával köt, csak ¾-es szótöbbséggel, a taggyűlés jóváhagyása után szabad megkötni.
A felperesek szerint emiatt a haszonbérleti szerződés megszüntetése érvénytelen és hatálytalan, kérik ezért az eredeti állapot helyreállítását, azaz azt, hogy a föld kerüljön ismét a társaság használatába.
Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma: Gfv. 30.474/2023/6. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló podcast hetedik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Bejó Ágnes és Kerekes Gábor vállalatfelvásárlásra szakosodott ügyvédek beszélgetnek egymással. A mai részben egy füstbe ment cégvásárlási ügy kerül terítékre, ahol az a kérdés: ki viselje a meghiúsult tranzakció költségeit?
Esetleírás:
A mai epizódban egy olyan történettel foglalkozunk, ami nemcsak a cégjog világába, hanem az üzleti tárgyalások buktatóiba is betekintést nyújt.
Adott egy hulladékszállítással is foglalkozó Zrt., amelynek ez a tevékenységi köre nem hozott kellő hasznot. A cég egyik tulajdonosa – aki jelen esetben az alperes – ezért úgy döntött, hogy megválna ettől az üzletágtól. Meg is jelent a színen egy érdeklődő vevő, a felperes, aki szerette volna megszerezni ezt a piaci részt. A legegyszerűbb megoldásnak az tűnt, ha a Zrt. különválik, létrejön egy új Kft., és ennek az üzletrészeit vásárolja meg a felperes. A felek egyeztettek, és a vevő vezérigazgatója egy 100 millió forintos ajánlatot tett – hangsúlyozottan indikatív, azaz előzetes jelleggel. A folyamat el is indult: a vevőjelölt felperes megbízott egy ügyvédi irodát az átvilágítással, míg az alperes feladata lett volna a cégjogi átalakulás végigvitele. Csakhogy néhány hónap múlva megakadt a folyamat: a dokumentumok nem érkeztek, az átalakulás nem haladt, sőt, érdemi információ sem jött az eladótól. A vevő ezért felfüggesztette az ügyvédi iroda megbízását. Újabb három hónap telt el tétlenül, amikor is az eladó közölte: mégsem lesz szétválás, mert más megoldást talált a kiszállásra. A felperes ezután pert indított – mondván, komoly kára keletkezett azzal, hogy feleslegesen bízta meg és fizette ki az átvilágítást végző ügyvédi irodát.
Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma: Pfv. 20.818/2014/3. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló podcast hatodik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Boross Ádám és Zsibrita Boglárka bankjogászok egy több tízmilliárd forintos követelésvásárlást vesznek górcső alá: vajon kellett volna engedélyt kérni hozzá?
Esetleírás:
A mai epizódban egy olyan bírósági ügyről lesz szó, ahol nem a közvetlen haszonszerzés, hanem a válságkezelés volt a cél – mégis súlyos büntetés és bírósági ügy lett belőle.
A felperes egy svájci anyacég magyar leányvállalata, amely 2012–2013 között hat külön szerződés alapján megvásárolt hét darab követelést – összesen 39 milliárd forint értékben. Ezért kevesebb, mint fele összeget, 17 milliárd forintot fizetett. E követeléseket magyar bankoktól vette, és a követelések egy magyar cégcsoporttal szemben álltak fenn, amely csőd közeli helyzetben volt.
A cél nem a követelések behajtása vagy azok haszonnal történő eladása volt, hanem kifejezetten az adós megmentése: előre megegyeztek a cégcsoporttal, hogy a felperes megvásárolja az ellene fennálló tartozásokat, hogy ezzel stabilizálja a helyzetét. A felperes soha korábban és azóta sem foglalkozott követelésvásárlással – ez egy egyszeri lépés volt.
Ennek ellenére az MNB eljárást indított, és arra jutott, hogy ez üzletszerű követelésvásárlásnak minősül, ami engedélyköteles tevékenység. Ennek nyomán 180 millió forint bírságot szabott ki. A felperes közigazgatási pert indított a döntés ellen.
A bíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia, hogy egy ilyen,válságkezelési célú tranzakció minősülhet-e engedélyköteles pénzügyi tevékenységnek.
Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma: Kfv.I.35.220/2018/9. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló podcast ötödik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Barta Péter és Gyene Bálint büntetőjogászok egy munkavédelmi incidenst tárgyalnak ki. Kiderül, hogy olykor még a legnagyobb jószándék mellett is válhatunk vádlottá, különösen a munkavédelemmel kapcsolatos ügyekben.
Esetleírás:
Képzeljünk el egy tipikus munkanapot egy luxusszálloda építkezésén. Két munkás egy szervizalagútban csőellenőrzést végez – egy viszonylag rutinfeladat. A megrendelő maga a szálloda, a munkát egy generálkivitelező irányítja, a konkrét csőellenőrzést pedig egy alvállalkozó két alkalmazottja végzi. Minden szabályosnak tűnik.
Aztán egy pillanat alatt tragédiává válik a helyzet. Az alagút egyik végében – erről a munkások nem tudtak – volt egy gipszkartonnal lefedett födémáttörés, vagyis egy lyuk a födémben. Az egyik munkás rálépett erre, a gipszkarton beszakadt alatta, és a férfi mintegy 4 métert zuhant. Súlyos gerincsérülést szenvedett, amely sajnos maradandó fogyatékossággal járt.
A történet itt válik igazán érdekessé.
A leesésvédelem az előírásoknak megfelelően ki volt építve. A baleset előtt viszont valaki – máig nem tudni, ki eltávolította, vagyis ellopta ezt a védelmi rendszert. Így amikor a munkások megérkeztek, a veszélyes nyílást semmi sem jelezte.
Ráadásul a tervek között ez a bizonyos födémáttörés nem is szerepelt. A csavar a történetben, hogy a vállalkozó – vagyis a sérült munkás munkáltatója – tudott erről a nyílásról, de a dolgozók nem kaptak erről tájékoztatást.
Most a bíróság azt vizsgálja, hogy kinek a felelőssége ez asúlyos mulasztás. A megrendelő szállodáé? A generálkivitelezőé? A vállalkozóé, aki tudott a lyukról? Vagy az ismeretlen tettesé, aki eltávolította a leesésvédelmet?
Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma:Bfv.III.1.434/2015/5. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló podcast negyedik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Kovács Éva és Kecskés Lajos, a Jalsovszky ingatlanjogászai egy elővásárlási joggal kapcsolatos ügyet tárgyalnak ki. Ez nem csak arra ad alkalmat, hogy átbeszéljék az elővásárlási jog értelmét és lényegét, de azt is alaposan átbeszélik, hogy hogyan kell jól gyakorolni ezt a jogot. Mindez nem csupán ingatlanos ügyleteknél hasznos, hanem pl. üzletrészek adásvételénél is, illetve minden olyan esetben, amikor a felek szerződéssel alapítottak elővásárlási jogot.
Esetleírás:
A felperesé volt egy ikerház egyik fele, ezért annak másik felére elővásárlási joga volt. Amikor a szomszédja megállapodott egy vevővel a házrésze eladásáról, az ügyvédje felhívást küldött a felperesnek. Ehhez csatolta a vevő ajánlatát és annak elfogadását, valamint 8 napos határidőt szabott arra, hogy a felperes eldöntse: kíván-e élni az elővásárlási jogával. A felperes erre válaszlevelet küldött: kifogásolta, hogy az ügyvéd nem csatolta a meghatalmazását, tájékoztatást kért arról, hogy hogyan kell a vételárat megfizetni, és kért további 30 nap haladékot is, "forráshiány"-ra hivatkozva.
Az ügyvéd erre újabb felhívást küldött, amelyben a szükséges tájékoztatást megadta és újabb 8 napos határidőt tűzött a válaszadásra. Ezúttal már a meghatalmazását is csatolta. Felhívásában kiemelte, hogy a válaszadási határidőt a "postai bélyegző időpontja szerint" számítja majd.
A felperes válasza szerint ugyan "élni kívánt"elővásárlási jogával, a válasz azonban az újabb 8 napos határidőn túl érkezett meg az ügyvédhez. Mivel az eladó szomszéd és a vevő szerint határidőben nem érkezett válasz a felperestől, így megkötötték egymással a szerződést.
A felperes pert indított, kérve, hogy a szerződés azelővásárlási joga alapján az eladó és saját maga között jöjjön létre.
Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma: Pfv.II.20.169/2023/14. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló podcast harmadik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Barta Péter és Veres Dániel, a Jalsovszky adóperes jogászai egy olyan ügyet tárgyalnak ki, ahol a NAV egy vállalatcsoport egyik, amúgy bevásárlóközpont bérbeadására szakosodott cégének gazdasági tevékenységét kérdőjelezte meg. Ennek kapcsán átbeszélik, hogy pontosan milyen gazdasági tevékenység kell ahhoz, hogy valaki áfa-alannyá váljon és mely körülményekalkalmasak és alkalmatlanok arra, hogy ezt az adóhatóság megkérdőjelezze. Ez az epizód értékes útmutatást kínál mindazoknak, akik el szeretnék kerülni a hasonló áfacsapdákat.
Esetleírás:
A felperes mint bérlő és egy kapcsolt vállalkozása mintbérbeadó bérleti szerződést kötöttek egy bevásárlóközpont meghatározott területére. A bérbeadó egy nagy összegű bankhitelt vett fel, amelyhez a bérleti díjak biztosították a fedezetet.
Az adóhatóság a felperes adólevonási jogát megtagadta azon az alapon, hogy szerinte a felperes nem folytatott gazdasági tevékenységet, mert annak célja kizárólag a banki finanszírozás biztosítása volt, ami az adóhatóság álláspontja szerint nem gazdasági tevékenység.
Ennek alátámasztására főként arra hivatkozott, hogy 2009 és2013 között a felperesnek egyáltalán nem volt árbevétele, azt csak 2014-ben realizált. Ezen felül a bérbeadó és a felperes közötti bérleti díj teljes egészében a hitelhez igazodott. Emellett a felperesnek tárgyi eszközei ésalkalmazottai sem voltak, saját tőkéje negatív volt, a vezetői között pedig 2013 végéig külföldi állampolgárokat is találni, akik közül kettő bizonyos időszakokban a bérbeadót is képviselte.
Az adóhatósággal szemben a felperes perre ment, és kérteminden adóhiány és szankció törlését.
Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma: Kfv. 35.489/2020/8. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló podcast második részében Fehér Tamás házigazda, valamint Szilas Péter és Dobos Zoltán, a Jalsovszky peres jogászai az elbirtoklás jogintézményét és egy konkrét eseten keresztül annak részleteitvitatják meg. Az epizód betekintést nyújt az elbirtoklás szabályaiba, az ingatlanokra vonatkozó speciális előírásokba, valamint az ezzel kapcsolatos bírósági gyakorlatba.
Esetleírás:
A felperesek már az 1960-as évektől kezdődően használtakegy, a sajátjukkal szomszédos telket, amely azonban állami tulajdonban volt. Ennek ellenére bekerítették, közművesítették, sőt épületet is emeltek rá. A kilencvenes években a telket egyesítették a sajátjukkal, így közös tulajdon jött létre köztük, valamint a magyar állam között.
A magyar állam 2005. április 29-én a saját tulajdonrészétátadta a helyi önkormányzatnak, aki azonban ténylegesen soha nem használta a telket. Közel tizenöt évvel később azonban, 2020. február 4-én az önkormányzat írt egy felszólító levelet a felpereseknek. Ebben arra kérte őket, hogy adják számára birtokba a tulajdonának megfelelő telekrészt. Ennek hiányában azt is megfelelőnek tekintette, ha a felperesek megveszik tőle a tulajdoni hányadát. Afelperesek ezt követően pert indítottak, elbirtoklás címén kérve tulajdonjoguk megállapítását az önkormányzat tulajdoni hányadára is. Azt állították, hogy az elbirtoklás időszaka 2005. április 29-én kezdődött, vagyis akkor, amikor a magyar állam átadta a tulajdonjogát az önkormányzatnak. Szerintük a jogszabály által az elbirtokláshoz megkövetelt 15 év ettől számítva 2020. április 30-án járt le. Az alperes kérte a kereset elutasítását. Azzal védekezett, hogy az elbirtoklás jogszabályi feltételei nem teljesültek, valamint azzal is, hogy a 2020 februárjában küldött felszólító levele megszakította az elbirtoklás időszakát.
Ez az epizód értékes útmutatást kínál mindazoknak, akik közös tulajdonban álló ingatlanokkal vagy elbirtoklási helyzetekkel találkozhatnak.
Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma:Pfv.VII.21.264/2022/12. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.
A Kitárgyaló első részében a versenytilalmi megállapodások világába kalauzoljuk el hallgatóinkat egy izgalmas bírósági eset elemzésén keresztül. Fehér Tamás vendégei ezúttal Nagy Dóra munkajogász és Fodor Dániel peres jogász, a Jalsovszky szakértői, akik alaposan megvizsgálják a Munka Törvénykönyve szerinti versenytilalmi megállapodás lényeges elemeit, azok célját, és a gyakorlatban előforduló kihívásokat.
Esetleírás:
A felperes egy magánorvosi rendelő, az alperes pedig annak egyik kilépett munkavállalója, egy toborzási specialista volt. A munkaszerződésükben versenytilalmat kötöttek ki. Ez alapján a dolgozó azt vállalta, hogy a kilépését követő másfél évig nem létesít munkaviszonyt a magánorvosi rendelő versenytársánál. Azt is vállalta, hogy ebben az időszakbannem csábítja át sem a rendelő ügyfeleit, sem pedig annak korábbi dolgozóit. Ezért cserébe a magánorvosi rendelő egy egész jelentős összeg megfizetésére tett ígéretet, amely több havi munkabérnek felelt meg. Az ellenérték kétrészletben volt esedékes – a fele a munkaviszony megszűnésekor, a másik fele pedig a versenytilalmi időszak végén. Azt is beleírták, hogy ha a dolgozó megszegi a versenytilalmat, akkor a kapott ellenérték kétszeresét köteles visszafizetni.
Ezt követően a dolgozó egyszer csak felmondott, mindösszekét hónappal később azonban a magánorvosi rendelő egyik belföldi versenytársánál helyezkedett el. A rendelő szerint ráadásul a felmondott dolgozó átcsábította két volt ápolóját is a versenytárshoz. Annak ellenére, hogy a volt dolgozó a versenytilalom ellenértékét egyszeresen visszafizette, arendelő pert indított. A perben kötbérként még egyszer követelte a versenytilalmi juttatás megfizetését, ezen felül pedig még kártérítést is követelt.
Az adásban a tárgyalt eseten keresztül szó esik:
a versenytilalmi megállapodások szerződéses kikötéseinek helyes megfogalmazásáról, a munkavállaló érdekeinek védelméről és a munkáltató jogos gazdasági érdekéről, a versenytilalmi díj megfelelő mértékéről, valamint a munkajogi viták során gyakran felmerülő bizonyítási nehézségekről.Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma:Mfv.VIII.10.141/2022/4.
Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.
-
A szoftverfejlesztés és a jog területe látszólag két nagyonkülön világ, sok szempontból azonban mégis összekapcsolódnak. Hogyan kezdődik egy szoftverfejlesztési folyamat és mikor kerül be a képbe a szerzői jog? Mire érdemes figyelni a fejlesztés során IP jogi szempontból? Milyen terjedelmű egy licensz és mit jelent az, hogy egy szoftver nyílt forráskódú? Ezeket a kérdéseket jártuk körbe legújabb podcast epizódunkban. Beszélgetőpartnereink Laki Dániel szoftvermérnök és Kerekes Gábor, a Jalsovszky vezető ügyvédje.
-
Egy nyáron elfogadott jogszabály alapján december közepéig valamennyi 50 főnél többet foglalkoztató cég köteles visszaélés-bejelentési rendszert bevezetni, melyen keresztül a cégen belüli visszaélések, bűncselekmények felderíthetővé válhatnak. Milyen esetek kerülhetnek napvilágra? Miért lehet ez érték a cég ésmunkavállalói számára is? Hogyan befolyásolhatja egy jól működő rendszer pozitívan a vállalati kultúrát? Hogyan kell mindezt a gyakorlatban megvalósítani, hogy hatékonyan és helyesen működjön? Beszélgetőpartnereink, Kalla Judit, ügyvéd, büntetőjogász és kollégánk, Nagy Dóra, ügyvéd, munkajogász.
-
A körforgásos gazdaságra való átállás szinte mindenkit érint. De mit is jelent ezt pontosan egy vállalkozás életében? Milyen kihívásokkal kell szembenézniük és hogyan tudnak ezekrefelkészülni? Mit kell tudnunk a hatályba lépett EPR és DRS rendszerekről? Többek között ezeket a kérdéseket járták körbe beszélgetőpartnereink, Markó Csaba hulladékgazdálkodási és környezetvédelmi szakértő, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének szakmai igazgatója és kollégáink dr.Barta Péter szenior ügyvéd, adótanácsadó, illetve dr. Bereznai Henrik, ügyvéd.
- Visa fler
