Avsnitt
-
A hely szelleme, a genius loci létezik – ezt minden bizonnyal sokan megtapasztalhattuk. Ám Hamvas Béla szavait kölcsönözve: a tér és a hely között van különbség, mégpedig az, hogy a térnek száma, a helynek arca van. Ebben a beszélgetésben egy hely arcát ismerhetitek meg, de legfőképpen azt a két embert, akik a több mint évszázados tér mai arcát alakítják. Ezen a helyen a lokálpatriotizmus kapcsolódik a lélekemelő kultúrával és a csúcsgasztronómiával – mindez olyan természetességgel, hogy észrevétlenül egyesíti közösséggé a jelenlévőket. Annak, hogy ez éppen egy vállalkozás formájában jelenik meg, valószínűleg nincs jelentősége, persze mégis, mert így fenntartható.
-
Szerelemprojekt - így hívják a vállalkozásukat a Dzsungelharc vendégei, Komaság Léna és Kovács Borisz, a Tenshibag tulajdonosai. Ez a szó nem csak a kezdeteket, hanem az eddigi útjuk minden állomását is leírja.
Az, hogy mi legyen a vállalkozásuk, szinte magától értetődő volt: sokat bringáztak, de nem találtak olyan táskát, ami igazán nekik való lett volna. Így hát elkezdtek saját maguknak tervezni és készíteni.
Persze egy dolog megalkotni egy jó táskát, és egészen más piacra vinni, és abból megélni - ráadásul úgy, hogy közben a tulajdonostársak házastársak is. Egyik sem könnyű feladat. Nekik a jó kommunikáció segített átvészelni a nehézségeket, és az, hogy a céljaik közösek maradtak: a szerelemprojektet megtartották.
Nem akarnak úszni az árral. Olyan táskákat és céget építettek, amilyenek ők maguk. Ez az ő világuk, ahol minden táskának is saját története van.
-
Saknas det avsnitt?
-
"Lehet élvezni a problémamegoldást" - mondja a Dzsungelharc vendége, Visy Zoltán, a Redmenta társalapítója, és vállalkozóként talán ezt tartja a legfontosabbnak. Mivel cégük elkezdett kilőni, és egyre több a felhasználójuk, így várhatóan azért lesz még mit élvezni.
Az általuk fejlesztett alkalmazás inspirációja nem kis részben saját tapasztalataikból származott, és nem véletlen, hogy a személyre szabott oktatást segíti. Nagyon széles eszköztárat biztosít a pedagógusnak, így akár a rendszerben eddig nehezen kezelhetőnek bizonyult - például diszgráfiás - diákok is kibontakozhatnak.
Ebben a beszélgetésben ezért talán ez a legfontosabb: a Redmenta alapítói esélyt adtak maguknak, és megcsinálták az alkalmazást, amely esélyt ad a tanárnak, hogy jobban hasson, hatékonyabban oktasson, a diák pedig esélyt kap megmutatni magát, a képességeit, akkor is, ha kicsit más, és kicsit kilóg a keretekből.
Egy olyan utat ismerhettek most meg, amely kívülről nézve korántsem volt egyenes vonalú, de a mélyben határozott belső irányt követett, így elvezett oda, ami igazán azé, aki végigjárta.
-
Az intenzíven és őszintén megélt családtörténet nem csak az egyéni életet, hanem egy vállalkozást is táplálhat. Nem csak azért, mert az elődök példája hatékony mentális túlélőkészlettel is szolgálhat a mában élőknek, hanem talán azért is, mert segít meglátni a fontosat, elvetni a kevésbé lényegeset - egyszóval iránytű ott, ahol kérdések vannak, vagy választani kell, és az sem mindegy, hogyha tudjuk, nem egymagunkban állunk, hanem egy történet szereplői vagyunk, és rajtunk is múlik, folytatódik-e. Az, hogy miként hasznosul mindez, vagy mondhatnánk inkább úgy, hogyan épül be egy vállalkozás életébe, kiderül ebből a beszélgetésből. (Fotó: Szepesvári Petra)
-
Valójában nem lehet tudni, mikor válik egy út puszta álomból valósággá. Utólag persze mindig van magyarázat, de a kérdés mindig az, milyen belső erő segít irányban tartani valakit. A Dzsungelharc mai vendége már egészen korán, alig tizenévesen eldöntötte, hogy cukrász lesz, de nem csak "simán" cukrász, hanem "maszek", vagyis "a maga ura cukrász". Ebből aztán nem engedett, és gyakorlatilag az iskola befejezése után, amikor még húszéves sem volt, nekivágott. Máig sem hagyta abba, és úgy tűnik, gyermekei is követik. A "recept" egyszerűnek tűnik: kitartás és a lehető legmagasabb szakmai ismeretekre támaszkodó minőségmánia. De ez természetesen korántsem ilyen egyszerű, és ahogy Szoljár Csaba mondja: "A recept önmagában mit sem ér. Csak az számít, milyen szívvel készíted el a süteményt, az ételt – mert a vendéglátás erről szól, a szeretetközlésről."
-
A társadalmi elvárások, vagyis a külső kényszerek ideig-óráig vezethetnek egy életet, de aztán - jó esetben - felszínre tör az egyéni út. Ez persze nem megy magától, sok-sok kanyar, gondolkodás, erős impulzusok is kellenek hozzá, főleg ha a megfelelés a külső elvárásoknak már évtizedes gyakorlat.
Ebben az epizódban egy olyan történetet hallhattok, amelyben a belső késztetés győzött. Az önazonosság vágyából valóság lett. Persze nem volt ez diadalút, mert jöttek a nehézségek is. Ám ezek nem bukást, hanem tanítást hoztak: a saját erő megtapasztalását, mély önismeretet és önelfogadást. Ebben a művészet elementáris ereje is segített, meg kellett hozzá a B terv nélküli életszemlélet, az addig rejtegetett képességek felszabadítása és használata is. Ez vezetett ahhoz, hogy immár nem csak önmagán, hanem másokon is képes segíteni Froner Tünde art coach.
-
Vajon hányan tennénk meg, hogy ha nem áll rendelkezésre a legkiválóbb, természetes alapanyag, akkor inkább nem is készítjük el a terméket, a minőségi kompromisszum gondolatát is elutasítva?
Vagy hányan kezdünk valamibe úgy, hogy nincs B tervünk? Merjük-e spontánul élni az életünket?
Szóval: van-e merszünk, bátorságunk kompromisszumok nélkül önazonosnak lenni, nem beállni a sorba, és akkor is ragaszkodni a legjobbhoz, ha ez éppen nem kecsegtet anyagi előnnyel?
Ebben az epizódban egy olyan emberrel beszélgetünk, akinek van bátorsága mindehhez, sőt nem is tud másként élni. A Dzsungelharc vendége Fazekas Ádám cukrász.
-
>egyszemélyes<< vállalkozásokban"" src="https://is4-ssl.mzstatic.com/image/thumb/Podcasts122/v4/d8/c4/d6/d8c4d6b0-0b64-0486-50e5-c000ad15f88f/mza_5246350774752447337.jpg/80x80bb.jpg" height="80" width="80" onload="const rect=this.getBoundingClientRect();this.onload=null;this.sizes=Math.ceil(rect.width/window.innerWidth*100)+'vw';this.width=rect.width;this.height=rect.height;" sizes="80px" srcset="https://is4-ssl.mzstatic.com/image/thumb/Podcasts122/v4/d8/c4/d6/d8c4d6b0-0b64-0486-50e5-c000ad15f88f/mza_5246350774752447337.jpg/80x80bb.jpg 80w, https://is4-ssl.mzstatic.com/image/thumb/Podcasts122/v4/d8/c4/d6/d8c4d6b0-0b64-0486-50e5-c000ad15f88f/mza_5246350774752447337.jpg/160x160bb.jpg 160w, https://is4-ssl.mzstatic.com/image/thumb/Podcasts122/v4/d8/c4/d6/d8c4d6b0-0b64-0486-50e5-c000ad15f88f/mza_5246350774752447337.jpg/320x320bb.jpg 320w, https://is4-ssl.mzstatic.com/image/thumb/Podcasts122/v4/d8/c4/d6/d8c4d6b0-0b64-0486-50e5-c000ad15f88f/mza_5246350774752447337.jpg/640x640bb.jpg 640w, https://is4-ssl.mzstatic.com/image/thumb/Podcasts122/v4/d8/c4/d6/d8c4d6b0-0b64-0486-50e5-c000ad15f88f/mza_5246350774752447337.jpg/1280x1280bb.jpg 1280w" loading="lazy" />
Ebben az epizódban a vállalkozáshoz szükséges mentalitásról, a vállalkozói gondolkodásról beszélgetek vendégemmel, Csillag Péterrel. Ő jelenleg a Magyar Üzleti Angyal Szövetség elnöke, üzleti angyal, a Starschema nevű technológiai cég alapítója, melynek jó egy évtizedig ügyvezető igazgatója is volt. A vállalkozásalapításba az az ambíciója vitte, hogy úgy érezte, tudná jobban is csinálni azt, amivel foglalkozik, a mások által megszabott kereteket ráadásul szűknek tartotta. Ez az érzés persze mit sem ér a megvalósítás képessége nélkül, és éppen ez az, ami igazán érdekessé teszi azt, amit elért, főleg pedig azt, ahogyan elérte. Rám talán ebben tette a legnagyobb benyomást, ahogyan a kockázatokról gondolkodik, és kompromisszumok nélkül ragaszkodik a valósághoz, nem hagyja magát a saját sikereitől elkábítani. Mert kell a küldetéstudat, a vízió, de emellett kell "félni" a hibás döntések következményeitől, meghallani a valóságot, mert minél nagyobb a cég, annál nagyobb a kockázat is, hiszen egyre több ember életére van hatással.
Üzleti angyalként éppen ezért az új cégeknél, startupoknál erre is különösen figyel: az alapító hallgat-e a valóságra, a piac szavára, a visszajelzésekre, tudatában van-e a kockázatoknak, és mindezt hogyan építi be az üzleti koncepciójába. Vagyis tiszteli-e a problémákat, vagy nem.
Emellett beszélünk a magyar startup kultúráról, meg arról, miért kellenek az unikornisok, miért nem kapnak a diákok a magyar oktatásban a vállalkozást, vállalkozó szellemet támogató ismeretet, és arról, is, mikor jön el a nagy döntések pillanata.
-
Én úgy vagyok vele, hogy igazán szívmelengető számomra, ha olyan emberrel találkozom, aki már kora ifjúságában megtalálja hivatását és nem inog meg, megy az általa választott úton. Nyilván azért is, mert nem ez a mindennapi tapasztalat, sokkal inkább a folyamatos útkeresés. Ma éppen ezt a kivételt ismerhetitek meg, csendes, halkszavú, ám választott hivatását annál szenvedélyesebben megélő, kitartó embert. Ez az energia hozta létre az egyik legjobb, minőségi előadókat felvonultató és végtelenül kitartó, odaadó közönséget teremtő magyar zenei fesztivált, egy innovatív és hatékony jegyértékesítő-felületet és fontos zenekarok lendületét tartja fenn, vagy éppen azoknak segít, akik meginogni látszanak, noha zenéjük ezt nem feltétlenül indokolja. Egy szubkultúra képviselője, aki azon van hogy mindez a magyar kultúra elidegeníthetetlen része legyen.
-
Mostanában sokat beszélünk a Z-generációról, de jóval kevesebbet velük, legalábbis a nyilvánosságban. Rácsodálkozunk világlátásukra, szokásaikra, vágyaikra és céljaikra, és bizony sokan érzik úgy, hogy eléggé eltávolodtak elődeiktől. Ők az elsők, akik a digitális korszakba születtek, ami számunkra, akik nem "Z-sek", lényegében idegen környezet. Az tény, hogy az eddig megszokottól meglehetősen eltérő felfogásban néznek a világra: felhasználóként tekintenek nagyon sok mindenre. Ez persze rögtön felveti az egyén és a közösség viszonyát, ami náluk gyökeresen eltér az előttük járók mintáitól. Eléggé másként kapcsolódnak, és hajlamosak határozott körvonalú buborékokkal védeni magukat, ezeket "offline" eszközökkel nemigen tudjuk áttörni. Persze ez sem teljesen igaz, mert mára ez a generáció kezdi megkérdőjelezni, hogy az online lét valóban boldoggá teszi-e őket. "Az információdömping első varázsa után most inkább az ellene szóló lázadás a jellemző ránk. Régen az internet volt egy menekülő útvonal a valóság elől, ma pedig a valóság a menekülő útvonal az internet elől" - mondja a Dzsungelharc vendége, Vasali Dávid. Egy szó, mint száz: az általánosítás - nevezhetjük akár előítéletnek is - az ő esetükben sem vezet eredményre. Ami biztos, hogy olyan generáció következik, amely egyszerre racionálisan és szenvedéllyel kérdez vissza, és csak akkor tudunk szót érteni, ha mi, az idősebbek hitelesek maradunk a szemükben. Az, hogy ezt ki-ki hogyan éri el, már a saját feladata.
-
Ebben az epizódban egy rendkívül sikeres és kreatív szakembert ismerhettek meg, akinek alapjellemzője, hogy nem szereti a megszokottat, és szenvedélyesen keresi a szokatlan, sőt egészen meghökkentő megoldásokat. A tempója is elképesztő: gyakorlatilag minden nap dolgozik, ahogy mondja, nem volt még munka nélkül, sem beteg, szabadságon is csak nagyon módjával. Ez persze meg is látszik a produktumon, idén például 52 fajta sörrel szeretne kijönni. De nem csak erre a - bizton mondhatjuk - egyedülálló munkabírásra van szüksége, hanem arra is, hogy maradéktalanul bízzon magában. Ez táplálja céltudatosságát, ami persze nem önmagáért való, hiszen a piac nap mint nap igazolja. Egy olyan embert ismerhettek meg, aki nem az íróasztal mellett tanulta a szakmát, hisz a korrektségben, és nagyon nem szereti a merev kereteket. Gerilla a javából.
-
"A szabadságod szintje megegyezik a napi választásaid számával" – mondja a Dzsungelharc vendége, Szabó Kornél Dénes. A dizájnvállalkozás és az aktív zenei, zeneszerzési és előadói tevékenység egyaránt önazonos számára, ahogy mondja: az egyik a másikat szolgálja és segíti. Ez biztosítja a megfelelő szabadságot ahhoz, hogy "ne essek a ló egyik oldaláról a másikra".
Ebben a portréban egy olyan embert ismerhettek meg, akinek a szabadság kivívása és megtartása az egyik legfontosabb az életében. Ennek ugyanúgy tere a vállalkozása, mint a zene. A beszélgetésből kiderül, hogy a képességek, az érdeklődési körök lehetnek sokfélék, de az igazi eredmény, a valódi hatás akkor jön létre, ha mindebben van egy közös, mindent meghatározó, a mélyben meghúzódó szándék és szüntelen törekvés az önazonosságra. Ez a szabadságigény gyökere, így lehet hosszú távon elkerülni az értelmetlen, romboló kompromisszumokat, ebből építkezik a lényeget megmutató harmónia.
-
Ha nem tudatosan használod, ingyen kapod, termék vagy – mondja a Dzsungelharc mai vendége, Rab Árpád jövőkutató. Igaz, tudatosnak lenni fárasztó, viszi az időt, és talán feleslegesnek is tűnik, hiszen ma már számos, korábban elképzelhetetlen segítséget kapunk digitális eszközeinktől. Ha nem figyelünk, ez bizony könnyen függőséghez is vezethet, ha pedig ez történik, akkor már elveszítjük azt a tudást, ami megvéd minket attól, hogy termékké váljunk a globális turbulencia korában. De ez nem félelmetes, sőt nagyon izgalmas időszak, mert a technológia a választás szabadságát adja meg. Azt a lehetőséget, hogy emberek maradjunk, jobban éljük az életünket – és ez a lényeg.
Egy beszélgetés arról, hogyan érdemes a jövőnkre néznünk, miként őrizhetjük meg a szabadságunkat és integritásunkat, amikor a kényelem csábítása fon körénk láthatatlan, de erős hálókat a nyilvánosság korbácsolta, fenyegetőnek beállított turbulenciák közepette. De szó esik az őszinteség megkerülhetetlenségéről, a katedrálisépítésről, a tudás növekvő felértékelődéséről és Batmanről is.
(Fotó: Neményi Márton)
-
Ebben az epizódban egy utazásra hívunk benneteket, egy olyan felfedezésre, amelyre mindenki elindulhat, és ha eddig nem vágott bele, bátran tegye meg, mert végtelenül izgalmas tényekre, történetekre lelhet. Nem biztos, hogy mindig öröm, de az biztos, hogy sok olyasmivel találkozhattok majd, ami más megvilágításba helyezheti az életeteket. Megérthetitek, miért vannak többek között bizonyos visszatérő szokásaitok, félelmeitek, kapcsolódási mintáitok. Feltárul a múlt, mégpedig a saját, személyes múltatok, amely megmutatja, hány és miféle ember kapcsolata vezetett ahhoz, hogy most itt vagytok, és miért vagytok olyanok, amilyenek. Ha akartok, találkozhattok emberekkel, akik hozzátok tartoznak, bár erről még nem tudtatok. Ebben a felfedezésben segíthet nektek vendégünk, Kovács Barbara családfakutató.
-
"Nem akarok a saját magam rabszolgája lenni" – mondja mai vendégem, Kroneraff István, akit sokan Becsületesnepperként ismernek. A saját törvénye szerint él, és a saját útját járja, olyan ember, akiből nem csak az önbizalom, hanem ami fontosabb, a szabadság levegője árad. De eközben egy pillanatra sem enged a morális kontrolljából, sem magát, sem az ügyfeleit nem hajlandó átverni, becsapni. Talán ez a legfontosabb abban, hogy talpon tud maradni, ahogy ő fogalmaz, egy cápákkal teli medencében. Egy történet az élet maradéktalan megéléséről, a humor fontosságáról, autókról, versenyszellemről, a korrektségről, ami nem csak személyiségének, hanem vállalkozásának is tartóoszlopa, és talán mondhatjuk, fenntarthatóságának záloga.
-
Ebben az epizódban egy nemrég indult vállalkozást és legfőképpen tulajdonosát ismerhetitek meg. Amit leginkább tanulhatunk tőle – bár közhelynek hangzik –, az az optimizmus és az elszánt minőségkeresés. Ambrus Györggyel, a Novelment mérnökiroda ügyvezetőjével és tulajdonosával beszélgetve azonban egyáltalán nem az, hanem mindennapi gyakorlat és valóság. Egy olyan szakmáról hallhattok, amelyben ezerféle szereplő és szempont szünet nélküli összehangolására van szükség, úgy, hogy közben a fókuszt, a végső célt egy pillanatra sem lehet elengedni, szem elől téveszteni. Miként lehetséges ez? A recept, mint kiderül, lebilincselően egyszerű, de csak akkor, ha az, aki a feladatot végzi, megingás nélkül, szakmai és személyes hitelességével támasztja alá munkáját. Egy beszélgetés az ingatlanfejlesztői szakma kulcsmomentumairól, a szenvedély vezérelte precizitásról és egy különös, nagy zenekar karmesteri feladatairól, amelyben a kapcsolódás nem csak az emberek közös munkáját, hanem a megalkotott épület környezetével való összhangját is megteremti.
-
Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni, akkor az így hangzana: ebben az epizódban a belső folyamatok manifesztációjáról, a vállalkozás és az életút összefonódásáról beszélgetünk.
"Őszintén szólva soha nem is gondoltam arra, hogy másképpen is lehet élni, mint úgy, hogy az ember önálló, a saját gondolataiból, teremtő erejéből gondoskodik magáról" – mondja Merena Rudolf. Több cég tulajdonosaként és szakmai vezetőjeként ezt olyannyira így gondolja, hogy soha nem is volt alkalmazott. "A hangsúly nálam mindig az önállóságon volt, olyan körülmények megteremtésén, hogy ha bajlódom is problémákkal, vannak is nehézségeim, azokról tudom, hogy nagy részüket én csináltam, tehát én is tudok kezdeni velük valamit " – teszi hozzá.
Ebben a világban a szabadság kulcskérdés, ami egyúttal a felelősségvállalás fokát is jelenti, azaz: minél szabadabb valaki, annál nagyobb mértékben vállalhat felelősséget.
-
"Néhány szó eddigi munkáinkról: tavaly részt vettünk az Innovációs Olimpián, ahol mindketten helyezettek lettünk. Ősszel a MOME-n rendeztek egy 72 órás versenyt külföldi és magyar indulók számára. Csináltunk egy olyan weboldalt, ami képes megállapítani, hogy egy videón valós személy van-e. A versenyt ezzel meg is nyertük. Én idén érettségizem, Dani jövőre fog..." Így mutatkoztak be a mai epizód vendégei, Bacsur Dániel és Vajda Ádám, akiket nem lehet másként jellemezni, mint két ifjú felfedezőt. Beszélgetésünk apropóját legújabb közös projektjük, az önvezető kerekesszék adta. Ez önmagában is óriási kihívás, sokan lehetetlennek is tartják, de mint a diskurzusból kiderül, ez korántsem azt jelenti, hogy feladják, éppen ellenkezőleg. Egy történet két fiatalember indulásáról, amiben szó esik a generációkról, a mesterséges intelligenciáról és a matematikáról, a barátságról és a saját útról, amin járni érdemes.
-
Ebben az epizódban egy nálunk eddig kevéssé, vagy inkább alig ismert vállalkozási formáról, a társadalmi vállalkozásról lesz szó, pontosabban azokról, akik ezt működtetik. Vendégeim egy házaspár, Tóth Aliz és Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány megálmodói és működtetői, akiknek az a hivatásuk, hogy méltó és a társadalom számára is értékteremtő életet biztosítsanak több száz sérült és megváltozott munkaképességű embernek. Ezzel egy teljesen új modellt építettek és működtetnek, ahol nem a segély, a támogatás és az adomány biztosít megélhetést az itt élőknek és dolgozóknak, hanem a munka és az általuk előállított termékek, szolgáltatások, amelyek a piaci versenyben is megállják a helyüket. A sokszor súlytalan közhelyként eleresztett mondás, hogy a munka méltóságot ad, ezen a helyen megelevenedik, és mindennapi valóság, a saját, önálló élet alapja és semmivel sem pótolható lényege lesz. Egy valódi, egymást feltétel nélkül támogató közösség történetét ismerhetitek meg, ahol az egyéni utak, sorsok kibontakozása áll a középpontban.
-
Mai történetünkben egy kreatív vállalkozás vezetőjét ismerhetitek meg. A közgazdász végzettségű Tischler Márkot az informatika és a videójátékok iránti – máig nem szűnő – vonzalma vitte el mai cégéig, az Universum 8 Zrt.-ig. Az eredetileg e-sporttal foglalkozó társaság egyre több feladatot kapott a marketing más területeiről, így – ahogy Tischler Márk mondja – belevágtak ebbe is, olyannyira, hogy mára leginkább ezzel foglalkozik a magát kreatív vállalkozásként meghatározó cég. Bár történetük nincs egy évtizedes, már ennyi idő alatt is jelentkezik a kihívás: hogyan lehet megteremteni és megtartani annak a feltételeit, hogy ne csak nevükben, hanem mindennapjaikban és munkáikban is valóban, a szó eredeti értelmében kreatívok legyenek. Milyen az a vezetési és szervezeti kultúra, amelyik elvezet ide, és mit jelent, ha a cég első embere és társtulajdonosa azt mondja, „sokkal erősebben hiszek a coopetitionben, amikor akár a versenytársakkal együttműködve érünk el valamit, mint a competitionben.”
- Visa fler
