Avsnitt

  • Kevés gyerek születik. Nemcsak Magyarországon, hanem mindenhol az úgynevezett fejlett világban. A kialakult helyzetért pedig nagyon sokan valahogy mindig a nőket hibáztatják. Meg a feminizmust. Meg a túl sok tanulást. Én nem is értem egyébként, hogy a férfiak hogy nem kérik ezt ki maguknak… mintha ők széttárt karral állnának, hogy hát, amit a nő akar, itt az lesz.

    Mintha itt a nők annyira nyeregben lennének, hogy ha ők úgy döntenek, akkor lesz gyerek, ha nem, akkor nem. Vagy ha úgy döntenek, hipp-hopp ott áll sorba a családalapításra felsorakozó férfihad. Vagy hogy?

    Ennyire szerintem ne nézzük le a férfiak döntéshozó képességét, partnerségét a gyerekvállalás ügyében. És ne nézzünk el annak a neoliberális rendszernek a következményei mellett sem, amelyben élünk.

    A népességcsökkenés éremnek még kizárólag gender szempontból is legalább két oldala van.

    Képzeljük el!

    Ha egy pár három gyereket vállal, és az anyuka otthon marad – ahogy ez sok jobboldali influenszer szerint kívánatos –, akkor az apukának nem lesz elég a magyar medián bért megkeresnie. Csokkal, babaváróval és adóvisszatérítéssel sem. Amikor a jobboldal azt mondja, hogy addig nem vagy igazán kiteljesedett nő, amíg nincs lehetőleg minél több gyereked, akkor egyúttal azt is mondja, hogy nem vagy igazi férfi, ha nem tudsz eltartani egyedül egy öttagú családot. Azt mondja: rajtad áll.

    Na én ezt úgy látom, hogy ma, amikor a társadalmi egyenlőtlenségek karikatúravilágában élünk, amikor mindenki számára nyilvánvaló, mégpedig világszerte, hogy a vagyonnak és a jólétnek vajmi kevés, és egyre kevesebb köze van az érdemes élethez, amikor egyre többen egyre büszkébben hirdetik, hogy ember embernek farkasa, pénz diktál, verseny van, és annyit érsz, amennyid van, akkor mind a nők, mind a férfiak okkal mondhatják azt, hogy nem.

    Én a magam részéről ezt nagyon könnyen tudom egy protestként, passzív ellenállásként olvasni, még ha talán nem is minden esetben tudatos.

    És arról még nem is beszéltünk, hogy mi van akkor amikor – többnyire – egy anyuka egyedül marad 2-3 gyerekkel, és az otthon töltött évek miatt alacsony fizetéssel, nem létező karrierlehetőségekkel. Egy korban, amikor a házasságok felének válás a vége, ezek azért nem lényegtelen kérdések. Egyedülálló anyává válni mindenféle biztonsági háló nélkül, egyenlő a koldusbottal, és ezt rengeteg adat, kutatás támasztja alá. És ha a továbbtanulás azt eredményezi, hogy a nők és férfiak ezeket egyre inkább képesek mérlegelni, akkor azért emiatt ne hullassunk könnyeket.

    A tanulás egyébként a gyerekvállalásnál nem feltétlenül a felsőoktatást jelenti. Ahogy Jessica Grose megjegyzi a témában, az Egyesült Államokban ez azt jelenti, hogy sokkal kevesebb tinédzser szül.

    Akárhogy is, nem annyira rossz dolog az, ha az embernek nemcsak önrendelkezési joga van, hanem lehetősége is, hogy azt gyakorolja. Ha csökken a gyerekvállalási kedv, az pedig ráncfelvarrással, vagy plusz zsebpénzzel aligha megoldható. Egy alapvetően bizonytalan, polarizált, fekete-fehér világban – amely nem mellesleg túl van népesedve, de ez már egy másik téma – nem csoda, ha a nők és a férfiak kétszer is meggondolják, hogy mennyi gyerek is a megfelelő létszám a családban.

  • Sokan vagyunk, akik úgy gondolják, hogy a környezetvédelmet elsősorban a probléma szívénél, a szennyező nagyvállalati, illetve ipari működések szabályozásánál kellene elkezdeni. A nagyvállalati szereplők reagálnak is a zöldülő kívánságokra, csak nem pont úgy, ahogy szeretnénk.Ebben a videóban a nagyvállalati környezetvédelem legfontosabb kulcsszavait, illetve az ezekhez kapcsolódó, sok szempontból problémás rendszert mutatom be: a téma tehát a karbonsemleges és a Net Zero, illetve az offsetting és a ráépülő karbonkreditrendszer. Összességében tehát elmondható, hogy az offsettingre, azaz a szén-dioxid-kibocsátás ellensúlyozására irányuló piaci tevékenységet, azaz a karbonkreditrendszert megeszi a piac logikája. Hatalmas, 2 milliárd dolláros, és dinamikusan bővülő üzlet rejlik ilyen értelemben a környezetvédelemben, és ez sok, a klímavédelemben belső motivációval egyáltalán nem rendelkező piaci szereplőt ösztönöz, hogy valamiként részt vegyen benne.

  • Saknas det avsnitt?

    Klicka här för att uppdatera flödet manuellt.

  • Felmerül a kérdés: ha egyre több megújuló, úgynevezett tiszta energia van a világon, úgy mint szélenergia, napenergia és vízenergia, és ezek egyre nagyobb részt tesznek ki az összes energiafelhasználásból, akkor miként lehet, hogy a szén-dioxid-kibocsátás továbbra is növekszik. A válasz a Jevons-paradoxon.A videóban bemutatom, hogy a megújuló energia és a szén-dioxid-kibocsátás trendjei miként változtak az elmúlt évtizedekben, majd a Jevons-paradoxon segítségével azt is, hogy mi annak a látszólagos ellentmondásnak az oka, hogy míg a szélenergia és napenergia egyre nagyobb szeletet hasít ki az energiafelhasználásból, a karbonkibocsátás mégsem csökken, hanem nő.