Avsnitt
-
Talán nem csupán a paprikás krumplit kell/lehet néha "újragondolni", hanem a keresztény misztériumokról szóló beszédmódunkat is. Erre teszünk kísérletet ebben az epizódban. Újragondoljuk a teremtés és a megtestesülés misztériumait, hogy ezáltal még mélyebben tudjunk ráébredni a Háromságos szeretet-áramlás és jelenlét valóságára.
-
Ebben az epizódban megpróbálunk arra rácsodálkozni, hogy a Háromság jelenlétében élt élet nem egy rendkívüli misztikus tanítás, hanem az Újszövetség szíve és a keresztény alaptapasztalat, melyet az elmúlt 2000 év misztikusai és lelki mesterei megpróbáltak megóvni a feledéstől és visszahozni a köztudatba. Ránézünk arra is, hogy a gyakorlatban mit tudunk tenni azért, hogy megszülessen bennünk ez a tapasztalat, s hogy napról-napra benne maradjunk.
-
Saknas det avsnitt?
-
Élt egyszer három barát (másodállásban teológusok), akik - magukból kiindulva - rájöttek: a Háromság lényege a Perikorézis, azaz a tudatos egymásban-lét a szeretet által. Működik ez úgy emberi, mint isteni személyek között. Körtánc ez, mely öröktől fogva zajlik a Háromságban, a nagy bumm óta az univerzumban, s fogantatásunk óta bennünk és körülöttünk. Most is, ebben a pillanatban. Itt, ahol épp vagyok. Ebbe a táncba mindenki hivatalos, kivétel nélkül. Remélem az epizód meghallgatása után mindenki felteszi kedvenc dalát, s elfogadja a Háromság felkérését egy jó kis lassú vagy gyors együtt-mozgáshoz. Hogy teológián és valláson túl végre megtapasztaljuk a Jelenlét örömét, a kozmosz ujjongását, az élet ünnepét.
-
Két utat próbálunk bejárni ebben az epizódban: egyrészt szeretnénk eljutni az asztalraültetős házi istenkétől az univerzum háromságos Teremtőjéig; másrészt ránézünk arra a folyamatra, amelynek során Isten felfedte nem-egyedüllétének titkát. A Marvel rajongók által akár Trinity Saga-nak nevezhető sokfázisú Történet bővelkedik fordulatokban, bizonytalanságokban és megértésekben, hogy végül egy valódi Triplacsavar által jussunk el a Végjátékhoz.
-
Minden folyik és minden áramlik, talán nem véletlenül: a Háromságon belül is árad az isteni Flow, öröktől fogva. Ez nyilvánul meg minden élet-dinamikában bennünk és körülöttünk. Ebbe az Áramlásba próbálunk most beleállni és vitetni magunkat általa. Mindezt kiegészítjük azzal, hogy a Flow-szemlélettel ellentétben hogyan szoktuk a Szentháromságot szétszakítani és ilyen-olyan érmekkel a nyakukban felállítani őket a dobogó különböző fokaira. S hogy ezt megelőzzük, elengedhetetlenül fontos lesz megfesteni a saját Szentháromság-ikonunkat és megírni a saját Viskónkat...
-
Ebben az epizódban újra alapvető isteni és emberi valóságokra nézünk rá, de immár háromságos szemüveggel. Feltesszük a kérdést: mi következik abból, hogy nem egy magányos, hanem egy háromszemélyű Isten képére teremtetett az ember? Miért nem azt mondá Ádám atyánknak a Teremtő, hogy "elég vagyok én néked"? A válaszokért csak befelé kell néznünk. Isten-alakú és ember-alakú űrjeink feltárják a Háromság szívének és a saját szívünknek vágyait s azok betöltésének módját.
-
Háromságos témakörhöz három speciális szemléltetőeszköz dukál: Andrej Rubljov "Szentháromság" ikonja, Richard Rohr "Az Isteni Tánc" című könyve, és William Paul Young "A Viskó" című regénye. Mindezekből merítve fűzzük tovább háromságos gondolatainkat a visszavonhatatlan szeretetről, a különbözőségben fennálló egységről és arról, hogy a Kern-Garas páros már rég megénekelte a legnagyobb teológiai és embertani igazságot: egyedül nem megy. Istennek sem. Nekünk sem.
-
Évadnyitó epizódunkban bemegyünk a soha-véget-nem-érő drágakőbánya kapuján és szemügyre vesszük azt a szemünk elé táruló kincset, melynek létezésről lehet mindig tudtunk, de csak most kezdünk igazán rácsodálkozni: Isten nincs egyedül. Soha nem is volt. Mert mindig Hárman voltak, vannak és lesznek.
-
Évadzáró epizódunkban - immár hagyományőrző módon - visszanézünk a megtett útra és összefoglaljuk az eddig elhangzottakat. Folytatása következik!
-
A Távoli Alkotó és a Felelőtlenül Szerető istenkép megvizsgálása és két megható vers felolvasása után rátérünk a valóban Szerető istenkép szemlélésére. Kiderül, hogy a vele való kapcsolat állandó dinamizmusa miatt most már kisebb a kísértésünk az "elalvásra", azaz hogy kilépjünk az ő jelenlétére irányuló éberségből... hisz bármilyen szembesülésekkel is jár együtt a vele való meghittség, mégis ez az a kincs, aminél jobb, több és nagyobb nincs ezen a világon.
Babits Mihály verse Mezei Mária előadásában: https://www.youtube.com/watch?v=oV-QPUCqwZA&t=0s
-
Soron következő istenkép-karikatúráink a következők: a Fájdalom-evő Halálisten, a Mindentjegyező Könyvelőisten és a Szeretetmegvonó Teljesítményisten. Mindezektől akkor szabadulunk meg, amikor megtapasztaljuk: a Semmiért vagyunk szeretve.
-
A mai epizódban elhangzó torz istenképek listája, kedvcsináló gyanánt: Mennyei Nagybácsi, Galaktikus Télapó, Kitörésre készülő Vulkán, Spirituális Kávéautomata, a Szenvedés Olimpia Győztese. Miközben mindezeket leleplezzük, közben - remélhetőleg - egyre nagyobb távolságot is veszünk tőlük.
Az említett előadás a megváltásról: https://www.youtube.com/watch?v=9wcV9JQ2588&t=0s
-
A különböző istenképek karikatúra-jellegű leleplezésének témájába vágunk bele, s elsőnek a nagy népszerűségnek örvendő "büntető-bíró" istenképet vizsgáljuk meg. Kitérünk arra is, hogy ez a torzkép hogyan köt szövetséget a perfekcionizmus démonával. S hogy ennek mi köze a kengyelfutó gyalogkakukkhoz? Remélhetőleg kiderül a mai epizódból.
Az említett cikk: https://jezsuitakiado.hu/cikkek/a-te-arcodat-keresem/
-
Sokféle "ház" befolyásolja és alakítja az emberi személy istenképét: a család, az iskola, az egyház. S emiatt akár az a mondat is igaz lehet, hogy "ahány ember, annyi istenkép". Végtelenül személyes és egyéni öröksége ez mindenkinek. De íme az örömhír: bármilyen hatások is értek bennünket, az istenépünk változhat, alakulhat, gyógyulhat, fejlődhet...
-
Az érzelmi jellegű istenkép-tisztitás munkájának legrövidebb képlete található mai epizódunk címében. Kitérünk arra is, hogy csak az egyre tisztább és egyre pozitívabb érzelmi-istenkép lehet az alapja annak, hogy valódi intimitást éljünk meg az istenkapcsolatunkban, de ehhez az anya-képünk és apa-képünk mélyen meghúzódó szobáiba is be kell mennünk...
-
Henri Nouwen, a Titokzatos Harmadik és a The Chosen említésével kezdjük a mai epizódot, s aztán nekivágunk egy olyan utazásnak, mely egyben félelmetes és lenyűgöző: a legféltettebb érzelmeink belső szobáihoz megyünk, ahol istenképünk érzelmi jellegű mélyrétegeit keressük. Itt találunk majd kígyókat és sárkányokat, de kincseket és drágaköveket is. Ha eléggé bátrak vagyunk, akkor ezen előbbieket legyőzzük, utóbbiakat pedig boldogan birtokolni fogjuk.
A "The Chosen" sorozat: https://watch.angelstudios.com/thechosen
-
Epizódunk címének újabb frappáns ABBA utalásából kiindulva megyünk tovább az első Isteni Személy bennünk élő arcának megtisztítása irányába: forradalminak tűnő, mégis mélyen a biblikus és lelkiségi hagyományban gyökerező megállapítást teszünk, miszerint Istennek női és anyai dimenziója is van, mely tökéletesen kiegészíti a hagyományosan róla megfogalmazott férfias és apai képeket.
A Viskó című regényről: http://www.immanuel.hu/visko.php
A film pedig itt megnézhető: https://www.youtube.com/watch?v=Gs6utRY0A5U
-
Milyen fantasztikus, hogy az abszolút kedvenceim közé tartozó svéd énekes-dalszerző csapat neve (mely a tagok neveinek kezdőbetűiből tevődik össze) az ismertsége miatt abban is életadó lehet számunkra, hogy emlékeztet bennünket arra a Valakire, akit Jézus ezen a néven szólít meg. Ebben az epizódban tehát elkezdjük szemlélni Abbát, Papát, az Atyát, az első Isteni Személyt, s ezzel párhuzamosan nekifogunk a róla bennünk élő kép megtisztításának.
-
A legfontosabb kérdés: mihez képest pozitív vagy negatív valami az istenképemben? Létezik olyan objektív istenkép, amihez viszonyítani lehet? Azaz: honnan tudom, milyen Isten a valóságban? A válasz közelebb van hozzánk, mint gondolnánk, mégis újra és újra Rá kell csodálkoznunk...
-
Az istenképünk az arcunkra van írva, ha akarjuk, ha nem. Mindaz, amit belül hordozunk megnyilvánul és kisugárzik a cselekedeteink, hozzáállásaink, kommunikációnk által. Nem adhatunk mást, "csak mi lényegünk": azt adjuk tovább kifelé, ami belül van. Ezért az istenkép-tisztítás munkája elengedhetetlenül fontos, ha inkább vonzani és nem taszítani szeretnénk a körülöttünk élő embereket, s ha eközben jó nagykövetei akarunk lenni (ha nem is a Fidzsi-szigeteknek, de legalábbis) Isten országának.
- Visa fler